Gyakran előfordul, hogy bár valakinek szép hangja és jó zenei érzéke van, mégsem mer énekelni…vagy csak a zuhany alatt, hogy senki se hallja. Vagy éppen azt gondolja magáról, hogy nem tud énekelni, ezért nem foglalkozik vele, ezért elutasítja.

Az éneklés egy velünk született képesség. Énekelni mindenki képes. Érzelmeket szabadít fel, fejez ki, boldogságot, örömöt okoz, javítja a hangulatot, feszültséget vezethet le, növeli az önbizalmat, különösen a közösségi éneklés során.
Többek között ezek a lelki egészségre pozitívan ható tényezői. Ám pozitív fizikai hatásai is vannak: növeli a tüdőkapacitást, javítja a légzést, erősíti a légző- és mellkasi izmokat, jótékony hatással bír a szív- és érrendszer működésére. A dallamok és szövegek megjegyzése pedig fejlesztheti a memóriát.

Foglalkozásaimon ezeket a gátlásokat szeretném feloldani, az énekelni szeretőknek új énekeket tanítani, vagy a már ismerteket gyakorolni.

„Amikor táncolsz, nem az a célod, hogy egy bizonyos pontra megérkezz a táncparketten, hanem hogy minden lépést élvezz, míg odaérsz.”
(Wayne Dyer)

Nem hiszem, hogy létezik olyan ember, aki, ha zenét hall, nem mozdul meg a teste és lelke.
Hiszen a tánc nem csak a mozgáskoordinációt és izomtónust fejleszti, hanem állóképességünket, ezáltal kitartásunkat és önfegyelmünket.

Lehetőséget ad arra, hogy megmutassuk érzéseinket, hangulatunkat, kreativitásunkat, valamint javítsuk koncentrációs – és emlékezőképességünket.

A tánc igazi közösségi élmény is lehet, ami által megtanulunk alkalmazkodni másokhoz, figyelni másokra és csapatban dolgozni.

A foglalkozás során nem csak a lépések elsajátításban, hanem a tájegység megismerésében is szeretném segíteni a gyermekeket (népviselet, hagyományok, szokások, népdalok, népzene).
„Ha elsajátítottad a lépéseket, elkezdheted megtölteni lélekkel.” (Philip Toshio Sudo)